Sosem voltam egy igazán beszédes típus, ez most kivételes alkalom. Nekikezdek rögtön az első után a második bejegyzésemnek is, mert rengeteg dolog jutott az eszembe, és rengeteg tapasztalat.
Lenne még egy jó pár dolog, amit mint résztvevő máshogy látok, vagy hozzáfűzni valót tennék meg.
Most már inkább az előadás második feléhez.
De csak szépen sorjában…
Érdekességek
Az előadásnak ebben a részében Szandra azt mondta el, hogy Neki mik voltak érdekesek akár a kutatás, akár az inspirátori szerep teljesítése során.
- Önként jelentkezés inspirátori szerepre
Hallhattuk, hogy az elején még úgy állt a dolog, Neki is kell blogot írnia, kommentelnie, és teljesíteni a kurzus kiírásait az inspirátorkodás mellett. De ez nem sikerült. Én nagyra értékelem, hogy ezt így kimondta, mert tudni kell a saját hibáinkat beismerni. Mondhatta volna azt is, hogy ez Neki nem volt feladata, nem kellett, stb. Ő is az időtényezőt hozta fel indokként.
Bennem felmerült a kérdés, hogy mennyire maradt volna meg a skálafüggetlenség a csoportban akkor, ha Ő is részt vesz a feladatok teljesítésében. Hiszen abban már megegyeztünk, hogy bármilyen oktató csatlakozása a csoporthoz jelentősen megnehezíti, hogy egyenrangúnak tekintsük Őt is. Sokszor gondot okoz a csoportban részt vevő „külső” oktatókkal is kommenteket váltani, válaszolni, érvelni. És hát lássuk be, bár csúnyán fogok fogalmazni, de Szandra sem lett volna más, mint „beépített ember”
Csak azon gondolkoztunk volna, hogy mikor mit mondhatunk Neki, mit tehetünk, stb.
Az ő aktív jelenlétével egyben megborult volna a skálafüggetlenség is. Ez leginkább akkor lenne csak megvalósítható, ha az inspirátor személye nem ismert a csoporttagok között. Bár akkor meg felvetődik a kérdés, hogy hogyan tudja ellátni az inspirátori szerepeket.
Az meglepett, hogy azt mondta, nem tudta követni a blogokat, elolvasni őket. Ez nem tartozna az inspirátori szerepkörbe?
De ugyanakkor kicsit meg is nyugtat. Azon a héten, amikor a skálafüggetlenségről beszéltünk, akkor szóba került, hogy mennyire átlátható ez a csoport. Én nem látom át. Töredelmesen bevallom, hogy nem tudok minden héten mindenki blogját végigolvasni töviről hegyire, és nem tudok minden egyes kommentet visszakeresni, amit aggid még nem olvastam. Arról már nem is beszélve, hogy megjegyezzem ki mikor mit írt, vagy milyen választ adott valahol. Kicsit megnyugtat, hogy más is hasonló cipőben jár ezzel, és nem csak én vagyok ennyire – mit is mondjak… béna?
Habár érdekvédelmi szervezetnek indult, de ahogy látom, nem az lett belőle.
Egyébként saját szemszögemből nézve a dolgot, aki napi 8-9 órát dolgozik, minimum 2 órát utazik, otthon családot lát el, nekem nem jutott időm arra, hogy a KORREKT-KONNEKTet is nyomon kövessem. Ez úton kérek bocsánatot mindazoktól, akik folyamatosan foglalkoznak vele, és ezúton is nagyon hálásan köszönöm, hogy megpróbálják az érdekeimet is védeni, és mint egy ki őrangyal, ott lebegtek a fejem fölött.
De számomra a KONNEKT, a Virtuális távoktatás csoport, a folyamatos e-mailezés és Second Lifeban történő beszélgetés-tanulás, valamint az osztályunk saját csoportbeszélgetései mellett igazán nem tudtam egyszer sem belépni ebbe a csoportba, hiába vagyok tagja.
Az adatösszesítő táblázat nekem is nagyon nagy segítséget nyújt, mert bizony nagyon sokszor a saját kommentjeimbe és blogjaimba is belekavarodok, és nem tudom számolni őket. Nagyon hasznos, hogy vannak „jótündérei” a csoportnak, akik tudnak, akiknek az a feladata, hogy ezel foglalkozzanak.
Evvel kapcsolatban pár észrevétel: tudom, miért nem mentettem el, de nincs igazán szem előtt. Mindig keresgélnem kell, hogy megtaláljam. És a frissítés. Bár most már azt is tudom, hogy Szandra mindig hétvégén frissíti, és Neki is százezer másik dolga van, de nagyon hasznos lenne, ha napi visszajelzéseket kaphatnánk belőle. Sőt, tovább megyek, még jobb lenne, ha mondjuk 2-3 naponta figyelmeztetve is lennénk az elmaradásokról, esetleg nap végén az addigi állásról e-mailben, vagy egy összesítő közös dokumentumba.
De tudom, közel teljesíthetetlen a felvetésem… Ezért elnézést kérek, és nem bírálni szeretnék, csak gondolatokat vetek föl. Én magam egészen biztos, hogy még így sem tudtam volna megszervezni egy ilyen konnektivista csoportot.
Az számomra teljesen természetes, hogy aki időhiány, technikai okok, vagy bármi miatt nem választotta a kurzus ilyen fajta teljesítését, az továbbra is követi a történéseket. Nyilván nem mindet, és nem folyamatosan. Az is lehet, hogy ha csak bizonyos témaköröket, amik őket érdeklik. De szerintem már ez is hasznos, és nagyban megkönnyíti az ő tanulásukat is, és a vizsgákra való felkészülést.
Ami engem igazán meglepett az, hogy nagyon sokszor szembetalálkozok számomra vad idegen emberekkel, akik ismernek minket, akik rendszeresen olvassák az írásainkat, pedig semmi közük nincsen sem a csoporthoz, sem az ELTE-hez.
Egészen konkrétan Second Lifeban többször futottam már bele olyan beszélgetésbe, hogy ismerkedés helyett számomra igencsak furcsa válaszként azt kaptam, hogy „tudom ki vagy, szoktam olvasni miket csináltok” Az első egy-két ilyen alkalommal csak pislogtam, de most már meg sem lepődöm rajta.
De mint ahogyan azt már korábban említettem már, kollégáim közül is akadnak olyan számítástechnikai és programozó szakemberek, akik rá-rá szoktak pillantani az irományainkra, mert szerintük is érdekes dolgokról beszélgetünk.
Mindenesetre azt gondolom, hogy ez egy nagyon pozitív visszajelzés a számunkra. Akkor ezek szerint érdekeseket írunk, és nem is beszélünk olyan nagyon nagy butaságokat, ha teljesen független emberek szórakozásként követik a tevékenységünket.
- Utólagos pótlási lehetőség
Bár erről már egyszer bővebben kifejtettem a véleményemet, de most talán kicsit másként látom a dolgot.
Jómagam is le voltam maradva egy héttel. Nagyon nyűgös volt a pótlás, és igazán el is rontottam úgy, ahogyan azt lehet, mert a negyedik heti témám volt kihagyva, és csak most, a kurzus végén pótoltam azt be, ezen a héten.
Először is, szerintem lehessen pótlási lehetőség, mert nem jelent a téma váltogatása miatt lemaradást az, hogy valaki egy hetet kihagy. A témák annyira nincsenek szoros összefüggésben egymással, és nem feltétlenül épülnek egymásra.
És azt hiszem, hogy igencsak kellő büntetés a pótló számára maga a pótlás. Az, hogy mekkora munkával lehet ebben a hatalmas információrengetegben visszakeresni azokat a témákat és hozzászólásokat, amik a pótolandóhoz kapcsolódnak.
Másik oldalról pedig a csoport számára igencsak kellemetlen az, ha valaki pótol. Valószínűleg a facebook sajátosságai miatt vélem ezt így. Egészen konkrétan arra gondolok, hogy nagyon zavaró, ha egy-egy friss komment miatt egy hónappal azelőtti blog kerül megint előtérbe. Amikor az időnkkel hadakozva azzal küzdünk, hogy teljesítsük a megadott számokat, akkor roppant zavaró lehet egy-egy közbeékelődött, de egyáltalán nem oda illő téma. Ebből a megfontolásból minden elmaradt kommentemet a blogokban tettem meg, és nem a facebook csoport üzenőfalán. Bár így meg azokra a beszélgetésekre nem tudtam reagálni, amik akkor ott zajlottak.
Maga a blog pótlása semmilyen kellemetlenséggel nem jár a csoport részéről, legfeljebb ha valaki ugyanúgy a pótlás kiscipőjét húzza magára, és dátum szerint próbálja visszakeresni a többiek írásait.
Hogy mennyire hatékony egy ilyen „akció”? Bizonyos értelemben sokkal hatékonyabb, mint az gondolnánk. Éppen erre írtam egy pár héttel ezelőtti kommentemben azt, hogy nagyon kíváncsi lennék, mennyi új dolog kerülne felszínre akkor, ha most elölről kezdenénk az egész konnektivista teljesítést az első heti anyagtól. Nekem nagyon sokat adott visszahallgatni a korábbi előadásokat, és sok mindent teljesen más megvilágításban láttam meg, mint akkor, amikor először hallgattam meg azokat. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki.
Szandra tapasztalatainak árnyékában
Azt mondja, hogy mi csoporttagok bár az elején fenntartásokkal kezeltük Őt, most mégis csoporttagnak fogadtuk magunk közé. És azt is mondja, hogy szerinte ez csak idő kérdése volt.
Szerintem is nagyon sok szerepe van itt az időnek, a megszokásnak. Elfogadjuk, megszokjuk az új dolgokat, és szinte teljesen természetes, hogy oda nem illőnek és „beépített embernek” tekintjük. Akár akarjuk, akár nem, ez az érzés megvan bennünk.
Ezzel viszont arra kérdésre jutottam, hogy egészen biztos Ollé tanár úrnak az az állítása, miszerint ha például Ő, mint tanár és akin múlik az év végi jegyünk és a sikeres teljesítésünk belépne a csoportba, akkor megbontaná a skálafüggetlenséget?
A fentiek alapján nem. Csupán időt kellene biztosítani arra, hogy megszokjuk a jelenlétét, hogy elfogadjuk egyenrangú partnerként. Ez esetünkben a kötött idő és a feszes ütemterv miatt nem lehetséges, de azt gondolom, hogy ha van 2-3 hét bevezető téma, amiről a hallgatók nem is tudják, hogy az kívül esik az értékelésen adott esetben, akkor a tényleges kurzusra már hozzászoknának az oktató jelenlétéhez.
És hogy miért nem jelentkezett senki inspirátornak?
Csupán az én személyes meglátásom, de gyanítom, sokan vagyunk így vele, nem is igazán tudtuk, hogy az mivel jár. Nem akart egyikünk sem plusz felelősséget a nyakába venni, és a rengeteg teljesítendő feladat mellé még többet a kurzussal foglalkozni. Ha úgy lett volna meghirdetve, hogy az inspirátor mentesül bizonyos feladatok alól, mint például a kommentelések, vagy a blogok számának csökkentése, akkor sokkal többen vállalták volna be a szerepet.
És hogy sok új tapasztalatot szereztünk? Ez teljesen kétségtelen.
Részemről nagyon élveztem ezt a csoportmunkát, még ha nagyon nehezen, küzdve és nyögvenyelősen sikerült is a végére jutnom. Számomra nagyon hasznos volt, és remélem, hogy egy-két felvetésemmel és hozzászólásommal másoknak is tudtam plusz információt biztosítani. Az eszközök használatát más, eddig szokatlan szemszögből is megismertem, és bátran alkalmazni fogom saját képzések során is, bár a beépítésük kissé speciális megoldásokat igényel.
