Igazi veszélyek ezek?
Lehet, hogy én nem kerestem elég ügyesen, de megvallom, az internet kockázatairól szinte semmilyen anyagot nem találtam.
Vagyis nem mondok igazat, de igen! Sok olyan tanácsot kaptam, mint hogy legyen hosszú jelszavad tele kicsi és nagy és fura karakterekkel, meg hogy ne ismerkedjek az interneten, csak a meglévő kapcsolataimat ápolgassam, mert ott becsapnak, meg hogy ne adjam ki az adataimat, hogy ne játsszak sokat, mert függő leszek, hogy vigyázzak a vírusokkal, és hogy figyeljek, mit töltök föl, mert azt onnan bizony soha le nem szedem.
Ezek valóban mind veszélyek, de csak az elefántot találtam meg, ahogy azt tanár úr említette a konzultáción is. Hiába keresgélek bővebb információkat egy-egy veszélyről, nem, vagy csak alig-alig találok valami értékelhető írást.
Technológia
Kockázatot rejt a technológia a digitális világban.
Az 1969-es elindulása óta mára ugyan maga az internetkapcsolat már elég stabil lett, de én itt a technológiánál megemlíteném még problémának a sávszélességet és a lebonyolítható adatforgalmat is. Az adatmennyiség és sávszélesség, ami elegendő a mindennapi böngészéshez, már szinte biztos, hogy nem elég a különböző alkalmazások futtatásához. Ilyenkor pedig a felhasználónak nem marad más választása, mint korlátozni ezen alkalmazások használatát, addig, amíg lehetősége nyílik bővíteni a szolgáltatást. Ugyanez a helyzet a sávszélességgel is, ezt az is nagyon komolyan befolyásolja.
Problémáink adódhatnak a gépen való adattárolásból mind a mennyiség szempontjából, mind pedig a mentések szempontjából. Erre a megoldás lehet a különböző háttértárolók igénybe vétele, vagy bizonyos esetekben a felhő technológia igénybe vétele is. De ezek használata sem mindig bizonyul a legjobb megoldásnak. Az áramszünetet még megoldhatjuk két fázis becsatlakozásával, vagy egy generátor beszerzésével, de ha az egész intézményben megszűnik az internetkapcsolat, akkor az ilyen módon tárolt adatainkhoz nem tudunk egykönnyen hozzáférni.
Létezik az úgynevezett informatikai bűnözés fogalma is, ami a számítógépes technológia fejlődésével egyenesen arányosan növekszik. Ebbe a kategóriába sok minden tartozik a gépidőlopástól kezdve a jelszavak lopásáig. Bár azon vitatkozhatnánk, hogy mi számít itt az igazi bűnözésnek, mert egy cégvezetőknek szóló honlapon figyelmezetést olvastam, hogy az is ebbe a bűnözési kategóriába tartozik, ha a munkahelyünkön magán célra használjuk az internete és a számítógépet. Szóval csak óvatosan!A legújabb megmutatkozó tendencia azonban az, hogy már nem csupán internetes oldalakat törnek föl, hanem a mögöttük lévő személyes adatokat tartalmazó adatbázisokból nyerik ki a felhasználható információkat. Megdöbbentő adat, hogy az adatok 75%-át ilyen módon szerzik a bűnözők.
Fura mindemellett az a tény, hogy a jelszavainkat az esetek többségében nem választjuk meg elég biztonságosan. Elhangzott az órán az is, hogy milyen a könnyen megjegyezhető, de mégis biztonságos jelszó. Sok helyen próbáltam ennek is utánanézni, de nagyon kevés hasznosítható ötletet találtam. Leginkább mindenhol csak arról szólnak az írások, hogy tegyünk bele kisbetűt, nagybetűt, számot, különleges karaktereket, sőt, több jelszó generáló programocska is a segítségünkre siet, ha szeretnénk, de arról sehol nem találtam információt, hogy az így kapott értelmetlen jelszót hogyan is jegyezzem meg. Egy angol nyelvű oldalon találtam meg az eddig számomra legmegfelelőbb megoldást. Itt azt írják, hogy egy mondatot találjunk ki, és ezt rövidítsük le a következőképpen. A mondatom például a, hogy „2 legjobb barátom volt középiskolában, Kati és Jóska voltak” Hasonló mondata mindenkinek van. Ebből a kreált jelszavunk: 2lbvkK&J Vagy egy másik példa: 2012-ben végeztem az ELTE Andragógia MA szakán. A jelszó: 12vEMAs Ugye, soha nem jegyeznénk ezt meg. Ám ha ismerjük a hozzá tartozó „sztorit”, akkor már nem is tűnik egyáltalán bonyolultnak.
Az adatokhoz azonban nem csak a fent említett adatbázis feltörés módszerével jutnak hozzá. Még ma is nagyon sok adathalász levél kering, amire a felhasználók jóhiszeműen, saját önszántukból megadják személyes adataikat. Ezekben akár egy cég nevében is kérhetnek titkos adatokat, mint például nemrégiben történt ez meg. Sajnos még mindig nagyon sokan megadják a kért információkat, amivel nagyon könnyű innentől kezdve a visszaélés.
De adathalászat a különböző közösségi oldalakon a népszerű alkalmazásokkal is zajlik.
Pszichológiai veszélyek
Ha pszichológiai veszélyekről esik szó, akkor hajlamosak vagyunk elragadtatni magunkat, és sokkal többet foglalkozni a problémával, mint amennyire azok jelen vannak.
Komoly veszélyt jelent mindemellett az identitás megváltoztathatósága, sőt az avval való visszaélés is. Az, hogy az előbb említett módszerekkel adataimat megszerezve olyan módon károsítanak meg, hogy a nevemben rosszindulatú információkat tesznek közzé. Ez ellen a módszer ellen egyetlen hatásos védekezés létezik, hogy ha folyamatosan az online jelenlétemet végigkövetve látszik, hogy azok a bizonyos információk nem származhatnak tőlem. Bár kivétel itt is van, kínos és kellemetlen pillanatokat tudnak szerezni részünkre.
Sokat hallunk arról is, hogy az interneten élik ki azokat az igényeiket az emberek, amelyeket a valós életben nem tehetnek. De ez sem tekinthető igazán az internet veszélyének. Hiszen nem egy vizsgálat mutatott rá arra már, hogy a televízióból sem vesznek át kevesebb agressziót, mint a számítógépes játékokból, és például a perverzió sem gyakori jelenség. Vannak olyan oldalak, amiken ezeket a kiéléseinket meg lehet tenni, de ez nem jellemző tulajdonság a digitális technika használata közben.
Sokszor hallunk arról is, hogy azért káros, mert bizonyos képességeink visszafejlődnek. Régen még is nagyon tartottam ettől, de aztán el kezdtem gondolkozni rajta. Nem jegyzek meg semmivel kevesebb dolgot, nem tudok kevésbé tájékozódni, nem felejtettem el számolni, és a kreativitásom is megmaradt, amennyi volt. Ezek csupán átalakultak, és már mást jegyzek meg, mint a nagyszüleim. És ha nagyon kell, akkor el tudok menni A pontból B pontba, de mennyivel gazdaságosabb és jobb megoldás bekapcsolnom a GPS-t, és nem róni a felesleges köröket egy ismeretlen városban, veszélyeztetve saját magamat és másokat is a vezetés közbeni térképböngészéssel.
Ezek a problémák inkább csak első hallásra tűnnek problémának. Ha egy kicsit jobban utánanézünk, már rá is jövünk, hogy egyáltalán nem azok.
A különböző stratégiai és online fantasy szerepjátékok kifejezetten fejlesztik a kreativitást. A legkülönbözőbb igényesen kidolgozott avatarokat és környezetet találhatjuk meg az ilyen programokban, és a stratégiai játékokban is fantasztikus városok, országok épülnek fel. Ezen az oldalon kipróbálhatjuk saját fantáziánkat „kicsiben”.
A GPS segítségével is csak megtanultam a keresett helyszínek könnyű, gyors, és egyszerű elérésének módját.
Függőség
Az internet- vagy a számítógépfüggő egy olyan jelző, amit könnyen, meggondolatlanul akasztunk rá valakire. Egy kutatás során azt is megállapították, hogy több ember szenved függőségben a facebook miatt, mint az alkohol miatt. Itt egészen konkrétan arra hivatkoznak, hogy napi 24 órában tartják a kapcsolatot ezen a portálon keresztül, amiben a mobiljuk van segítségükre. Lehet, hogy én értelmezem félre, de szerintem ez a feltételezés biztosan hibás. Semmiképpen nem tekinteném függőnek azt, aki a nap folyamán többször „ráles” a facebookra. Akkor én meg vízfüggő vagyok, mert nem is iszok semmi mást a tiszta vizen kívül?
Mit is jelent az, hogy valaki függő lett? A több helyen megtalált értelmezések és magyarázatok szerint a függő szenvedélybeteg, aki olyan erősen rabja egy szokásnak, hogy már csak alig-alig tud meglenni nélküle.
Függő vagyok én? Tettem fel ezt a kérdést a legelső blogomban. Most határozottan állítanám, hogy nem. Hiába ülök napi 8-10 órát a számítógép és az internet előtt, és hiába látogatok fel napi 5-10-szer a facebookra. Itt dolgozom. És valamilyen szinten a facebookon is. Nem kényszer, hogy itt üljek, hiszen választhatnék más állást is, de kétségtelen, hogy szeretem csinálni.
Dr. Jerald J.Block amerikai pszichológus szerint 4 biztos pontja van annak, ha valaki internetfüggő.
- Netezés közben elfelejtünk enni, inni, és elvesztjük az időérzékünket. Ez annyira furcsa. Csak mentegetőzök? Igen, sosem tudom hány óra van, nem is úgy ülök le a gép elé, hogy 1 órát fogok itt ülni, hanem úgy, hogy van dolgom, azt most megcsinálom, vagy éppen nincs dolgom, szórakozom, ameddig jól esik.
- Idegesek, mérgesek, feszültek leszünk, ha nem jutunk számítógéphez. Lényegében igen. Mivel az életem majdnem fele az interneten és a számítógépen zajlik, így igencsak mérges tudok lenni, ha valami feltart.
- Egyre gyorsabb internetet szeretnénk, jobb felszereléseket, újabb technikákat. Kérdem én, fejlődne a világ, ha nem lennének mindig egyre nagyobb igényeink?
- Konfliktuskezelésünk gyenge, fáradtnak érezzük magunkat, elszigetelődünk. Igen, fáradt vagyok, igen, elszigetelődök. De hogyan? Elszigetelődhetek, ha az interneten millió kapcsolat van?
Tehát akkor pszichológusunk szerint igenis függő vagyok.
Az igazság az, hogy az órai diasoron megjelenő tényezők szerint is csak egy hajszál választ el a függőségtől. Így ezt felismerve megpróbálom csökkenteni az internethasználatomat, és már meg is van az 5 igenlő válaszom, tehát mégiscsak függő vagyok. Hiába szakadok el annyira szívesen a számítógéptől hétvégente – ezen a héten még veszélyeztetve a kurzus teljesítését is.
Személyesség
A digitális technika használatával egyre kényelmesebb lett számunkra, hogy a másokkal kialakított kapcsolatok alatt bizonyos mértékben anonimek maradjunk. Sokkal bátrabban hozzászólunk és részt veszünk bármiben úgy, ha nem kell teljes mértékben önmagunkat képviselni.
Egy kutatásban azt is megfigyelték, hogy az interneten másoknak megmutatott személyiség nem tér el lényegében a valós személyiségünktől, azonban abban érzékelhető változás, hogy mások hogyan ítélnek meg minket. Hajlamosak vagyunk megítélni valakit az első pár hozzászólása alapján, hogy azt milyen gyakran teszi, üdvözli-e a többieket, stb.
Ezt a kényelmességet átlépjük, és igényünkké válik az anonimitás elhagyása nagyjából arányosan avval, ahogy egyre több értékes információt teszünk közzé. Egy idő után igényeljük, hogy a megosztott adatok alatt, mellett szerepeljen a nevünk. Ez is minket gazdagít.
Ha mégis anonim módon szeretnénk nyilatkozni, vagy véleményt nyilvánítani, akkor mielőtt megtennénk gondolkozzunk el azon, hogy az interneten is minden kinyomozható.
Biztonság
Az internetes biztonságról is rengeteg tévhit és rémtörténet terjeng. Hallottunk már olyan történetet, amikor a betörést társították az internetes helymegosztó szolgáltatással. Lehet, hogy ezek az összefüggések teljesen véletlenek, lehet, hogy külföldön a szervezett bandák figyelik az ilyen rendszereket, de Magyarországon – és szerintem máshol sem – az ilyen jól megszervezett betörés már nem magánházakba történik.
Sokszor hibáztatjuk az internetet azért is, hogy más megtud rólunk olyan információkat, amiket nem szeretnénk. De ez is csak a saját hibánk, mert mi tettük közzé azokat a legtöbb esetben.
Valamiért majdnem feltétel nélkül megbízunk az internetben. Megjelent nemrégiben egy rövid kis cikk arról is, hogy a bankok pénzügyi tanácsadásban csak a második helyre szorultak vissza, elsődlegesen a világhálón szerzett információk alapján hozzuk meg a döntést még az ilyen életünket meghatározó döntésekben is.
Társas kapcsolatot is sokkal közvetlenebbül teremtünk neten keresztül, mint egyébként olyanokkal, akiket még soha nem láttunk, soha nem beszéltünk.
Bizonyos paranoia alakult ki az emberekben arra nézve is, hogy az interneten adatokat gyűjtenek rólunk, hogy tudják, mit csinálunk. Személyes tapasztalatom erről is van, amikor is idén év elején megrendeltünk a céges honlapunkra egy élő chat szolgáltatást, aminek a segítségével azonnal látom, hogy ha valaki feljelentkezik a honlapunkra, látom, hogy mi után érdeklődik, hányszor tért már vissza, mennyi időt töltött az egyes oldalakon, és meg is tudom szólítani. Nem akartam elhinni a cég figyelmeztetését, hogy az emberek pánikba esnek, és úgy érzik, kifigyelik őket. Kisebb kutatást végeztem 1-2 hét alatt, hogyan reagálnak az emberek arra, ha valaki látja, hogy mi iránt érdeklődnek, és felajánlottam segítségemet nekik, valamint egy bővebb tájékoztatást igényeikre szabottan. Amint a kis chatablakban megjelent az érdeklődő gépén, azonnal bezárta a honlapot, és azóta sem láttam őket. Jelenleg csak a meglévő ügyfeleink kérnek azon keresztül is információkat, illetve csupán statisztika letöltésére szolgál.




Kedves Tünde!
VálaszTörlésAz emberek kétellyel fogadják, hogy megfigyelik őket, pedig lehet, hogy vannak pozitív hozadékai is. Mint például az órán említett e-learninges példa. Ott is nyomon lehet követni, hogy ki mit csinál és a hallgatók segítségére is lehetne. A hallgatók ezen ledöbbenek. Pedig ezt a felületet tanulásra használjuk, akkor miért kell azon megdöbbenni, hogy visszakereshetőek a tevékenységek. Arra jutottam, hogy a hallgatók attól tartanak, hogy kiderül, hogy nem is használják ezt a rendszert. Vagy időhúzásként használhatják fel azt a kifogást, hogy már nem volt valamilyen tananyag elérhető az oldalon.
Többször volt már alkalmam mások által használt alkalmazások adminjaként működni. Nagyon jól tudom, hogy mindent lehet látni, és azt is nagyon jól tudom, hogy van erre szükség is. De abban a pillanatban, ahogy ezt a felhasználónak elkotyogod, már el is ment felháborodva, hogy neki a személyes adataiba turkálsz. Arra viszont nem gondolnak, hogy mégis mikor elfelejti a jelszavát, vagy egyszerűen csak valamit véletlenül elbénázott - mert emberek vagyunk - hogyan jutsz hozzá a problémához. A segítséget elfogadja, de csakis addig, amíg nem tudatosul benne mindez.
TörlésKedves Tünde, a chat ablakos részlet érdekes volt a számomra és én sem értettem első körben, hogy mitől is ijedtek meg az emberek. Aztán eszembe jutottak azok az érzéseim, amiket az arab világ piacain éreztem. Nem lehetett úgy nézelődni, hogy meg ne szólítson az eladó. És ez nagyon zavart, nem tudtam hozzászokni. Megérteni megértem, hogy ez náluk teljesen mást jelent - életforma, fontos kapcsolattartási lehetőség, nem csak eladni akarnak, hanem társadalmi életet élni ezzel - de akkor sem éreztem magam kényelmesen, néha egy kissé vesszőfutásnak éltem meg egy-egy piacot. Lehet, hogy meredek egy kicsit a hasonlat, de sokszor nem szeretem, ha rögtön ki akarják szolgálni az igényeimet, megkérdezik miben segíthetnek, mert még nincsenek konkrét igényeim, kérdéseim, csak nézelődöm, lehet, hogy én is elszaladtam volna a chatablaktól? Ha elszaladni nem is, de nem biztos, hogy kényelmesen érint és nem csak a kifigyelés miatt.
VálaszTörlésAz a furcsa, hogy én nem is tudom, vajon a látogatók tudják-e, hogy ez mögött az ablak mögött egy élő ember ül, vagy csak egy automatikus üzenet, hogy küldi a tájékoztatót. Nekem biztos, hogy a második verzió jutna eszembe, mert nem is feltételezném, hogy napi 8-10 órában ott gubbaszt valaki, és lesi, mikor lépek föl a honlapra. Így pedig már egyáltalán nem érezném annyira kellemetlennek. Bezárnám az ablakot, és nézelődnék tovább. De most, hogy mondod, én sem szoktam soha semmit mondani, amikor az eladó megkérdezi tőlem, hogy miben segíthet. De az sem jutna eszembe, hogy ezért kiszaladjak a boltból. Ha valamit szeretnék, akkor majd szólok. Még mindig ez a jobbik eset, mintha rád sem bagóznak. Azt hisze, hogy ez is csak megszokás és kultúra kérdése lesz. Előbb-utóbb talán hozzászokunk.
Törlés